Amíg házadba bújtál a széltôl,
A vihar engem felkapott,
És megtépetten eldobott

Amíg nálad a jópontok gyûltek,
Én eldobáltam mindenemet,
Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek,

Amíg mérted a fal milyen vastag,
Az én fejem, gyógyult már,
És nem is fáj,

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék,
Mit tovább vihetnék,
Mi tovább forog még

Míg a jó zárak védtek az égtôl,
Én láttam furcsa arcokat,
Az ingem valahogy elszakadt

Amíg fénylett a kertben az autód,
Az enyém többször szétesett,
Mert üldözte a végtelent,

Amíg nézted a lány, milyen szép,
Nem láttad, hogy velem száll,
És nélkülem már meg sem áll